I took a sip of cappuccino and rela

I took a sip of cappuccino and relaxed in the first-class seat of the Eurostar train as it sped towards Paris.


I wasn't really sure why I was on the train in the first place It certainly wasn't typical of me to drop everything and run off to somewhere like Paris. Actually, my wife Sandra keeps telling me I've become boring in my old age. In fact, Sandra was the reason why I was heading for the French capital.


When I had got home from work the night before I'd found a note from Sandra on the kitchen table. It said that she needed to get away for a few days and would come back later in the week.


She'd done the same thing several times during our twenty-two years of marriage. When she got fed up with things at home she would pack a bag and go, but she always cameback when she was ready.


We had been having a few problems recently, and I had to admit that our relationship had got a bit boring since our youngest daughter had left for university.
After re-reading Sandra's note, it suddenly occurred to me that the following day would be exactly 25 years since Sandra and I first met in Paris. We had always celebrated this date together, but this time she had obviously decided to spend it away from me.


I couldn't really blame her. I'd been working such long hours that we barely saw each other. When we did have some time together, I was usually so exhausted that I simply fell asleepin front of the TV.
I suddenly felt I had to go to Paris on the anniversary of our first meeting. On my own, perhaps, I would be able to see things more clearly.


I decided to catch the first Eurostar train the next morning. Soon after the train arrived at the Gare du Nord in Paris, unsure of where I was going, I bought a ticket and went straight down to the Metro. As the train rushed through the black tunnel, I found my mind going back to that day, 25 years before.


I'd been working in the Paris branch of a London based mercha.nt bank. I remember it was a beautiful spring day and I'd decided to spend my lunch break in the Tuileries gardens. I had bought a baguette and some cold meat and found myself a bench next to a pool.


I'd only been there a few minutes when a gorgeous young lady came up and asked if she could join me. She had a thermos flask of coffee and a bag of fresh fruit.


We sat on the bench, shared our lunch and chatted for ages. Her name was Sandra and she was working in Paris as a nanny. We fell in love, and eventually married three years later in London.


I paused at the gates of the gardens, wishing that Sandra was with me. I eventually went through the gates and walked along the path past the same green trees, statues and flowerbeds.


When I arrived at the pool I saw that the bench was still there. It was empty, so I went over and sat down. I took the food out of the bag, tore off a piece of the baguette and began toeat. Suddenly I heard a woman's voice behind me.


"May I join you?" it said. Startled, I turned around. In disbelief, I watched as my wife, holding a thermos flask of coffee and a large bag of fruit, came round and sat next to me.
She looked wonderful. She'd had her hair done and was wearing a floral print dress.
"Sandra!" I exclaimed.
"I was hoping you'd come, Bill," she smiled.

Результаты (венгерский) 1:

Vettem egy kortyot, cappuccino és nyugodt, a első osztályú a Eurostar vonat székhelye, amint azt száguldott, Párizs felé.Voltam igazán biztos benne, miért volt, a vonat az első helyen ez biztosan nem jellemző rám, hogy csepp mindent, és fut le valahol, mint a párizsi. Valójában a feleségem, Sandra emléktárgy hatásos én már unalmassá idős koromban. Tény hogy Sandra volt az ok miért én pont a francia fővárosban.Amikor már hazaértem a munkából, az éjszaka előtt, én alapít egy Megjegyzés a Sandra a konyhaasztalon. Azt mondta, hogy ő kellett mennem egy pár napra, és jön vissza később a héten.A huszonkét éves házasság során többször megtette ugyanaz a dolog. Mikor ő kapott etetett-megjelöl-a dolgok otthon, ő is csomag a táska, és megy, de ő mindig cameback amikor kész volt.Már miután néhány probléma nemrégiben, és el kellett ismernem, hogy a kapcsolatunk kapott egy kicsit unalmas, mivel a legfiatalabb lánya elhagyta az Egyetem.Miután újra olvasata Sandra Megjegyzés, hirtelen eszembe jutott, hogy a következő napon lenne pontosan 25 év óta Sandra, és először találkoztam Párizsban. Mi mindig ünnepelt ezen a napon együtt, de ezúttal ő nyilván úgy döntött, hogy költsd el tőlem.Nem tudtam igazán hibáztat neki. Én már dolgozik ilyen hosszú órákon át, hogy alig láttuk egymást. Ha már volt néhány alkalommal együtt, én általában annyira kimerült, hogy egyszerűen a csökkent asleepin a tévé előtt.Hirtelen úgy éreztem, én-hoz megy Párizs első találkozásunk évfordulóján. A saját talán, lennék képes, hogy tisztábban látja a dolgokat.Úgy döntöttem, hogy elkapni az első Eurostar vonat másnap reggel. Nem sokkal azután, hogy a vonat megérkezett a Gare du Nord, Párizs, bizonytalan, ahol volt lesz, vettem egy jegyet, és ment egyenesen le a metró. Ahogy a vonat rohant a fekete alagúton keresztül, találtam a fejemben megy vissza azon a napon, 25 év előtt.Én már dolgozik egy London kiindulópontul szolgáló mercha.nt bank párizsi ágában. Emlékszem, volt egy szép tavaszi napon, és én úgy döntött, hogy tölteni az én-m ebédszünet a Tuileriák kertjétől. Volt vásárolt baguette és néhány felvágott, és találtam magam egy padon a medence mellett.Én csak ott volt néhány perc alatt, mikor a gyönyörű fiatal hölgy odajött, és megkérdezte, ha ő is velem. Ő egy Termosz spermavételhez kávé és egy táska-ból friss gyümölcs.Ültünk a padon, közös ebéd és beszélgettek, éves korosztály számára. Sandra volt a neve, és ő dolgozott, mint a dada Párizsban. Mi beleszeretett, és végül feleségül három évvel később Londonban.Megállt a kapu, a kertek, azzal a kívánsággal, hogy Sandra volt velem. Végül ment keresztül, a kapuk, és elindult az ösvényen múlt ugyanolyan zöld fák, szobrok és virágágyások.Amikor megérkeztem a medence láttam a padon még mindig ott volt. Ez annyira üres, odament, és leült. Az étel került ki a zsákból, tépte le egy darab a baguette, és toeat kezdett. Hirtelen hallottam egy női hang a hátam mögött."Akkor én csatlakozom?", azt mondta. Riadtan, megfordultam. Hitetlenkedve néztem, ahogy a feleségem egy Termosz spermavételhez kávé és egy nagy zacskó gyümölcs, kerek jött, és leült mellém.Úgy nézett ki, gyönyörű. Ő volt a haja megtörtént, és egy virágos ruha volt rajta."Sandra!" Kiáltottam."Azt reméltem, hogy eljössz, Bill," elmosolyodott.

Результаты (венгерский) 2:

Ittam egy kortyot a cappuccino és nyugodt az első osztályú jegyet az Eurostar vonat száguldott felé Paris. Nem voltam biztos benne, miért voltam a vonaton az első helyen ez biztosan nem volt jellemző rám, hogy csökken mindent, és fut le, hogy valahol, mint Párizsban. Igazából a feleségem Sandra folyton azt mondja lettem unalmas az öregség. Sőt, Sandra volt az oka annak, hogy elindult a francia fővárosban. Amikor már hazaért a munkából előtti este, talált egy feljegyzést Sandra a konyhaasztalon. Azt mondta, hogy neki fel, hogy elmenjen egy pár napra, és jöjjön vissza később a héten. A lány megtette ugyanezt során többször a huszonkét év házasság. Amikor meguntam a dolgot otthon ő csomag egy táska és mennek, de mindig cameback mikor kész volt. Mi már miután néhány probléma az utóbbi időben, és el kellett ismernem, hogy a kapcsolatunk kapott egy kicsit unalmas, mivel a mi legfiatalabb lánya elhagyta az egyetemi. Miután újraolvasása Sandra megjegyzése, hirtelen eszembe jutott, hogy a következő nap lesz pontosan 25 éve, hogy Sandra és én először találkozott Párizsban. Mi mindig ünnepelte ezen a napon együtt, de ezúttal ő nyilván úgy döntött, hogy költi el tőlem. Nem tudtam igazán hibáztatni. Voltam dolgozik ilyen hosszú órát, amit alig látták egymást. Amikor volt egy kis időt együtt, én általában olyan kimerült, hogy egyszerűen esett asleepin a tévé előtt. Hirtelen éreztem, hogy Párizsba megy évfordulóján az első találkozón. A saját, talán, én képes lenne tisztábban látni a dolgokat. Úgy döntöttem, hogy utolérjék az első Eurostar vonat másnap reggel. Nem sokkal ezután a vonat megérkezett a Gare du Nord, Párizs, biztos abban, hogy hova megyek, vettem egy jegyet, és egyenesen lefelé a Metro. Ahogy a vonat rohant át a fekete alagútban, találtam fejemben megy vissza arra a napra, 25 évvel azelőtt. lennék már dolgozik a párizsi ága egy londoni székhelyű mercha.nt bank. Emlékszem, volt egy szép tavaszi napon, és én úgy döntött, hogy tölteni az ebédszünetet a Tuileriák kertje. Vettem egy baguette és néhány felvágottak és találtam magam a padon, mellette egy medence. Én csak ott volt néhány perc, amikor egy gyönyörű fiatal hölgy odajött és megkérdezte, hogy csatlakozzon hozzám. Volt egy termoszkanna kávé és egy zacskó friss gyümölcsöt. Ültünk a padon, közös ebédünket, és beszélgettek korosztály számára. Ő volt a neve Sandra és dolgozott Párizsban, mint a dada. Egymásba szerettünk, és végül feleségül három évvel később Londonban. Megálltam a kapu a kertek, és azt kívánta, hogy Sandra velem volt. Én végül elment a kapun, és elindult az ösvényen már ugyanolyan zöld fák, szobrok és virágágyások. Amikor megérkeztem a medence láttam, hogy a padon még mindig ott volt. Üres volt, így elmentem hozzá, és leült. Vettem az étel a zsákból, letépett egy darabot a baguette és elkezdte toeat. Hirtelen hallottam egy női hang a hátam mögött. "Hadd csatlakozom?" mondta. Riadtan, megfordultam. Hitetlenkedve, láttam, hogy a feleségem, kezében egy termosz lombik kávé és egy nagy zacskó gyümölcsöt, megkerülte, és mellém ült. Úgy nézett ki, csodálatos. A lány már a haját tenni, és volt rajta egy virágmintás ruhában. "Sandra!" Kiáltottam. "Reméltem, hogy eljössz, Bill," mosolygott.